szigetelés

Az épületeket érő nedvességhatások komoly károkat okozhatnak. Ezért a szigetelés szakszerű tervezése és kivitelezése kulcsfontosságú a hosszú élettartam eléréséhez. A szigetelésnek biztosítani kell az épület nedvesség elleni védelmét és a víz távol tartását. A talajvíz közel a felszín alatt két vizet át nem engedő réteg közötti talajban helyezkedik el. A talajvíz felszívódása a talajszemcsék finomságával nő, így pl. kavicsban jelentéktelen, homokban kb. 20 cm, vályogban, agyagban 300 cm felet is lehet. Ezért a talajjal érintkező felületek alatt érdemes kavicságyat készíteni.
A szigeteléshez olyan anyagokat használunk, amik nem engedik át a vizet és, a tulajdonságukat hosszú időn keresztül megtartják. Ezek lehetnek bitumenes készítmények, különböző anyagú lemezek, habarcsok. Legelterjedtebb a bitumen és a bitumenes készítmények alkalmazása. A bitumen fekete színű alacsony olvadáspontú, melegítés hatására megpuhul így könnyen alakítható, ragasztható. Lehűlés után, pedig újra megszilárdul. Bitumenes lemezek különböző vastagságban készülnek. A szigetelések rétegszámát a nedvesség erőssége befolyásolja. A szigetelőlemezeket meghatározott rend szerint kell fektetni és toldani.
A talajnedvesség elleni szigetelésnél a teherhordó falakat és a válaszfalakat is szigetelni kell. Ez a szigetelés az alap és a fal között helyezkedik el, és meghatározott mértékben túlnyúlik a fal keresztmetszetén. A pincefalakat kívülről kell szigetelni, hogy a szigetelés védje a falat. Ezt rendszerint szigeteléstartó falra helyezik, és teknőszerűen készítik, hogy a függőleges és a vízszintes szigetelések csatlakozzanak.
A szigetelések végződését úgy kell kialakítani, hogy a kívülről érkező nedvességek ne tudjanak alákerülni.